Egy fenékkel egy lovat…

Tehát beleszerettem az írásba. A továbbiakban szabad kezet kaptam, akkor írtam és azt, amit akartam, természetesen az irány adott volt, de soha nem szóltak bele, milyen témát érinthetek. Később egy országos tudósítói hálózat kiépítésében vettem részt, és rám bízták Bács-Kiskun megyét és környékét. Ez már nagyobb és felelősségteljesebb feladatnak ígérkezett. Itt már akadtak kisebb kötöttségek, de ez egyáltalán nem tett rosszat. Mentem rendezvényről rendezvényre, szerveztem a Diana Vadászhölgy Klub Bács-Kiskun megyei szervezetét, ami egy ideig nagyon jól ment. Közben végeztem az iskolákat, és minden a legjobban alakult. De persze tudvalevő, hogy nem klappolhat minden az ember életében. Ehhez az időszakhoz fűződik életem egyik csalódása, amit mára már feldolgoztam, és levontam belőle a tanulságokat. Hatalmas vágyam volt, hogy összegyűjtsem a környezetemben lévő csajokat, akiket ugyanaz a szenvedély vezérel, mint engem. Segítségükkel pedig majd könnyebb lesz a fiatal generáció vadászat- és természetszeretetre történő nevelése, mert úgy gondolom, hogy ezt igen fiatal korban kell elkezdeni. Ehhez minden támogatást megkaptam, jól is ment egy ideig. Mivel akkoriban fix keresetem nemigen volt, két iskolában tanultam, igyekeztem minél költséghatékonyabb megoldásokra törekedni. Volt még rajtam kívül néhány tanuló. Szerettem volna, ha nekik sem okozna nehézséget például az esetleges tagdíj. Voltak, akik nem így gondolták. Mire összejött egy valóban nagyszerű csapat, kiderült, szerintük nem megfelelő a koncepció, amit az ország többi Dianája előttünk már kidolgozott, működőképesnek bizonyult és én követni próbáltam. Ezért egy szép napon, kész tények elé állítva, kiléptem a csapatból; néhányan velem tartottak, akiket ezért nagyon becsülök. Sajnos azóta sem tudtam összeszedni magam, sem rávenni arra, hogy újra kezdjem. De hát ilyen ez az önérzetesség! Viszont a megyében tevékenykedő csajoknak, akik új klubot alakítottak, őszintén gratulálok, mert külső szemlélőként látom, hogy működnek – néhány apróságot leszámítva – úgy, ahogy azt jómagam is azelőtt elképzeltem. Akkor tanultam meg, hogy egy seggel egy lovat kellene csak megülni, mert bizony valamelyik terület hiányt fog szenvedni. Mikor erre rájöttem, akkor jöttek az igazi meglepetések…

Ha tetszett a bejegyzés kérlek oszd meg:
0