Az a bizonyos kezdet…

Sokan kérdezték az utóbbi időben, hogyan kerültem korábban kapcsolatba az újsággal, hogy jutott eszembe hogy az írással foglalkozzam. Mindig is szerettem írni, na meg a fene nagy önérzetemnek köszönhetően kiállni a saját és abban az időben a női vadászok igazáért. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor velős véleménynyilvánítást tettem a legnagyobb közösségi oldalon. Persze kaptam hideget-meleget, de mint minden csoda, ez is hamar lecsengett. Eltelt néhány nap, amikor is üzenetet kaptam egy, a számomra akkor még ismeretlen úriembertől. Annak rendje és módja szerint leírtam, hogy ne haragudjon, de nem ismerjük egymást, nem szokásom idegenekkel találkozni stb. Ő nyugtázta hozzáállásomat, de azért fenntartotta azt a kérdését, hogy nem ülnénk-e le beszélgetni valahol. Lecsekkoltam mindenhol, majd tényleg kiderült, hogy a Nimród egyik ikonikus alakja, szerkesztője, aki azóta is rengeteget segít nekem. Szégyelltem kicsit magamat, de ezt akkor biztosan nem vallottam volna be. Kávézás közben elbeszélgetünk arról, miért vadgazda-mérnöknek készülök, honnan jött az írás, mik a további terveim. Majd pár hónap múlva a születésnapomon viszontláttam magam az újságban. Boldog voltam és büszke, de valahogy nem volt az igazi. Rájöttem, hogy sokkal jobb lenne úgy látni a nevemet, hogy a jobb alsó sarokban szerepel, és én adok hírt valakiről vagy valamiről. Elkezdtem hát hosszú és elérhető távolságban lévő célokat kitűzni magam elé. Az elsők között szerepelt, hogy legalább egy általam írt cikk megjelenjék az újságban. Ez néhány hónap múlva megtörtént. Még boldogabb voltam, de nem volt elég. Rájöttem, mennyire élvezem az írást, mennyire sokrétű ez a munka, milyen  nagyszerű érzés várni, hogy milyen reakciót vált ki az emberekből egy-egy megjelenő cikk, és milyen örömet okoz az egyszerű embereknek, mint amilyen én is vagyok, ha vadászélményeiket viszontláthatják a nyomtatott sajtóban. Így hát a vadászat mellett az írás lett a másik szerelem. Így indultam el ezen az egyébiránt könnyűnek tűnő úton, amely azért gyakran megmutatja, hogy nem olyan egyszerű lavírozni az újságírás ingoványos talaján…

 

Ha tetszett a bejegyzés kérlek oszd meg:
0