Nem tűntem el! :)

Az utóbbi időben kissé elmaradtam a blogbejegyzésekkel, de kellett némi idő, amíg összeszedtem a gondolataimat. Szeptember idén nem a bőgést, sokkal inkább hatalmas változásokat hozott az életem minden területén. Kezdetben azt hittem, minden elromlott, majd idővel láttam, hogy ahol az egyik ajtó becsukódott, ott a másik mögött sokkal fényesebb szobába léphetek be. A hivatásosvadász-lét ugyan véget ért. Amit nagyon sokáig kudarcként éltem meg, mert azt hittem, hogy talán tényleg azoknak volt igaza, akik azt mondták, a nő alkalmatlan erre a pályára. Végül arra jutottam – más hivatásos vadász hölgyekkel karöltve –, hogy bár valóban nem egyszerű ez a munka számunkra, de nem is lehetetlen. Tény, hogy a bizonyítási vágy ott él bennünk, talán kicsit több is, mint kellene, de attól nem kell megaláztatásokat elviselni csupán azért, mert korábban sok volt a hitetlen. Kevesebbet, sokkal kevesebbet töltöttem a szakmában, mint szerettem volna, de dupla annyi erőt és időt fektettem bele, mint néhány, velem egy időben kezdő férfi kolléga. Jól éreztem magamat, imádtam még a fizikai részét is! Mai napig, sőt még – úgy gondolom – éveken át folytattam volna, ha nem áll be változás a vezetőség életében, és nem néznek hülyének, én pedig nem lettem volna önérzetes. Sokat tanultam belőle szakmailag és emberileg egyaránt. Kibújtam a lila ködből, és láttam, hogy nem csak móka és kacagás az önálló lét. Köszönettel tartozom a rosszakaróknak, akik kételkedtek bennem, és még több köszönettel azoknak, akik támogattak, és többek között az ünnepeket is kint töltötték velem a vadászháznál.

Most már új életet alakítok majd ki magamnak. Októbertől szerkesztő-riporterként tevékenykedem a Nimród Vadászújság csapatában. Minden erőmmel azon vagyok, hogy megfelelő minőségű munkákat adjak ki a kezemből. Tisztában vagyok az újságnak a közvéleményben jelen lévő mostani hírnevével és az olvasók által olykor felvetett hiányosságaival. Melyekre csak annyit tudok mondani, hogy ameddig nem lát bele valaki abba, hogy mekkora meló folyik hónapról hónapra a háttérben, kik és mennyit dolgoznak érte, addig hamis és ráadásul félinformációk alapján nem szabad és nem is lehet véleményt alkotni. Sok a reklám? Talán igaz, de ha ezek nem lennének, hogyan maradhatna hosszú évek óta szinte változatlan a lap ára? Volt rá példa, hogy hibát vétett, amire azt mondták, egy ilyen lap nem engedheti meg magának? Tény, hogy nem engedheti meg, de a cikkeket emberek írják, emberek nézik át, és az emberek hibázhatnak. Ha sorozatos baklövések fordulnának elő benne, minden számban négy-öt hiba, megérteném az aggályokat. Természetesen fokozottan oda kell figyelnünk, hogy minél makulátlanabb felületen dolgozzunk, főleg a mai vadászatellenes lobbi fejlődése és harcossága mellett. Erre törekszem magam is. Bízom benne, hogy sem az eddigi, sem a leendő olvasóimnak nem fogok csalódást okozni.

Úgy hiszem, kicsit változni fog a blog tartalma, de semmiképpen nem fogok eltávolodni a vadászattól. Továbbra is törekszem rá, hogy azoknak is, akik nem vadásznak, és mégis veszik a fáradságot, hogy rákattintanak a bejegyzéseimre, megmutassam, hogyan látom én ezt az ellentmondásokkal teli, mégis gyönyörű vadászvilágot. Köszönöm a belém fektetett bizalmat, és remélem, továbbra is velem tartanak, tartotok majd!

Ha tetszett a bejegyzés kérlek oszd meg:
0